#1 Interjú

Sziasztok! Nem tűntem el, csak jelenleg kevesebb időt tudok fordítani a blogra, de ezen próbálok változtatni. Addig is jelentkezem egy riporttal ami egy tehetséges bloggerina válaszait foglalja magába. Ez mind a különleges riport keretein belül.

Azy-val a túl jó megjátszás c. blog írója

Örülök, hogy elvállaltad ezt a kis interjút. Először is hogy érzed magad?

Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magamat. Boldog vagyok, mert teljesen meglepett, hogy kíváncsi vagy rám, és interjút szeretnél készíteni velem. Tényleg sokat jelent.

Gondolom tanakodtál hogyan is választottalak ki. Először a véletlen műve volt, hogy megnyitottam a blogod és mikor beleolvastam tudtam, hogy te vagy a tökéletes alany. Bár még nem fejeztem be az olvasást nagyjából a történet felénél járok, de biztosra veszem, hogy be fogom. Az első kérdésem hozzád az, hogy bizonyára te ismered a legjobban a karaktereidet. Ha egy szóval kellene jellemezned Belen-t és Harry-t mi lenne az a szó?

Huh, ezt hihetetlen jó érzés olvasni, köszönöm szépen! Egyetlen egy szóval nagyon nehéz jellemezni valakit, úgyhogy eléggé bajban vagyok most... Belen-re talán az érzékeny illik, hiszen a betegsége és a félénksége miatt minden, ami történik vele, máshogyan hat rá. Harry ezzel szemben iszonyú segítőkész, és megértő, úgyhogy neki az "önzetlen" szót választanám.

Ne haragudj nem akartam egyből egy 100 dolláros kérdést rád zúdítani. Milyen körülmények között írsz? Szinte minden írónak meghatározó, hogy milyen környezetben szeret írni. Van, aki zene mellett nem tud, van aki csak a kopogó eső zajára. Te hogy vagy ezzel?

Szeretnék az a fajta lenni, aki késő este, a sötétben pötyög, de sajnos akárhányszor próbáltam, csak nagy nehézségek árán sikerült. A legjobb számomra kora délelőtt vagy akár délután írni. Zenét én is folyamatosan hallgatok közben, illetve az ablakom is mindig nyitva van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha hideg van... Ez nekem állandó, szeretem, ha jön rám a levegő. Ezen kívül fontos, hogy a szobám ajtaja csukva legyen, nem tudok mások előtt írni.

Mit szólnál, ha valaki megkeresne és mondjuk, egy könyvet szeretne kiadni a történetedből?

Elsősorban sírnék, hitetlenkednék, ugrálnék örömömben, utána pedig, ha valahogyan mégis sikerülne lenyugodnom, akkor természetesen hálálkodnék,  én lennék a világ legboldogabb bloggerinája.

Tudod én ezt sem tartom kizártnak.  A tehetségeket mindig keresik. Szóval egy kicsit a történetedre fókuszálva. Szerinted mik azok az előnyök a történetedben, amiért sokan szívesen olvassák? Mi a sikered titka?

Őszintén? Fogalmam sincs. Nem tudom miért olvasnak ennyien, hogy miért tart ki mellettem önzetlenül ennyi drágaság. Én egyszerűen csak írom, ami éppen eszembe jut, közben piszkosul élvezem. A "sikerem" titka úgyhogy abszolút semmi, az Olvasóimnak köszönhetek mindent.

Hogy vagy a negatív kritikával, gondolom te is kaptál már. Mivel akik sikeresnek mondhatják, magukat azokat mindig érik féltékenykedő névtelenek. Hogyan kezeled?

Az első két blogomnál szinte nem kaptam semmi rosszat, azonban ennél, a harmadik blogomnál, már én is kaptam negatívat. Ameddig tényleg építő jellegű, és nem támadó szándékkal érkezik, addig semmi bajom vele, sőt. Viszont sajnos a rosszindulatú megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni, ezek rengetegszer dühítenek fel, és keserítenek el egyszerre...

Szerintem nem érdemes ilyennel foglalkozni. Az olvasóid minden kommentben kinyilvánítják mennyire szeretik a történeted és csak ez számít. Mi volt a legkedvesebb dolog, amit valaha valaki érted tett a blogger közösségben?

Aranyos vagy, én is próbálok erre koncentrálni. Igen, nagyon szerencsés vagyok, amiért ennyire támogatóak. Te jó ég, ez még nehezebb kérdés, mint az első. Az emailen kapott kedves üzenetek, a sok komment, a több éves-hónapos kitartás mellettem az írásaim mellett... ezek mind-mind nagyon sokat számítanak nekem.

Ne haragudj a sok csavaros kérdés miatt. Csak próbálok olyan kérdéseket feltenni ami másokat is nagyon érdekel.  Nos nem tudom ez könnyebb kérdés lesz e vagy sem. Az 1D tagjairól írsz történeteket. Per pillanat Harry van a középpontban. Hogyan találtad ki, hogy „na, igen most Harry lesz a főszereplő ebben a blogban”? Hogyan „ismerkedtél” meg velük? Mi volt az, ami megtetszett bennük a legelején?

Nem, pont azért tökéletesek a kérdéseid, mert el kell rajtuk gondolkozni, úgyhogy ne aggódj! Ennek nincs igazán jelentősége, mindegyikükről szeretnék írni majd történetet - legalábbis remélem, hogy menni fog -, úgyhogy akihez éppen akkor kedvem van, és még nem volt, őt választom. Azt hiszem Zayn-ről láttam egy képet az interneten, amikor is rákerestem, hogy ki is ő, milyen bandában énekel. Ekkor meghallgattam a zenéjüket, megtetszett, és megszerettem őket. Azt imádtam bennük, hogy közvetlenek és viccesek voltak, akik nem szálltak el maguktól. Még kevés rajongójuk volt, úgyhogy közelinek éreztem őket magamhoz, bármennyire hülyén is hangzik.

De hogy is. Egyáltalán nem. Nos elérkeztük a végéhez. Még egy utolsó kérdésem lenne. Van valami, amit megosztanál magadról az olvasóknak?

Hát magamról nem szeretek igazán beszélni, és sajnos fogalmam sincs, hogy mi érdekelheti őket, úgyhogy azt hiszem erre most nem igazán tudok mondani semmit.

Csokis süti vagy cukorka?

Csokis süti, haha.

Jó választás. Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál rám. További szép napot!

Én köszönöm, hogy rám gondoltál, és megtiszteltél ezzel. További szép napot!

Cikk

 Felesleges Ellenségek

Sziasztok most egy nem mindennapi cikkel jöttem, mint a címből is kiderül az ellenségekről avagy utálókról lesz szó. Tippeket találsz hogyan kerüld el az ellenségeskedést hiszen azzal csak fölös energiát fektetnél a vesztett ügybe.

Mindig legyél kedves.

Ha már elkerülhetetlen és beszóltak neked vagy ócsárolták a storyd, vedd őket ugyan úgy emberszámba még ha ő nem is fárad ezzel. Tudom sokaknak megfordul a fejében de hát "ő se kedves velem miért ne szóljak vissza én is durván?" A kérdésre a válasz azért, mert így csak még jobban felhergeled és felhívásnak veszi keringőre. Vagy írd le neki kulturáltan amit akarsz vagy ami még jobb ne is írj rá semmit. (Persze előtte mérlegeld hogy igaza van-e) Töröld ki a káromlást ha folytatja tiltsd le a blogról. Csak ennyit tudsz tenni.

Hogyan lehet elkerülni?

Persze az ember előbb-utóbb biztosan találkozik olyannal akinek nem tetszik amit csinálsz, de azért nem szabad abbahagyni semmit sem. Mondjuk 10 emberből 2-nek nem tetszik nem feltétlenül jelenti, hogy te csinálsz valamit rosszul. Az elkerülés érdekében, mint általában az emberek mondják "hozd ki magadból a legtöbbet" ha mindent beleadsz akkor biztosan jobb lesz a munkád mintha összecsapod. És ha igényes vagy kevesebb okot adsz arra, hogy ne tetsszen valakinek. Legyél udvarias az olvasóiddal ha valaki hibát vesz észre és leírja ne harapd le egyből a fejét hiszen ebből is válhat ellenség. 

Érzéseid:

Mindenkinek rosszul esik ha valaki csúnyán obszcén szavakkal adja tudtodra a nem tetszését. Ez nyomot hagy a lelkedben még ha nem is igaz de lehet túlságosan magadra veszed. Erre az a gyógyír hogyha ezerszer átrágtad és nincs igaza akkor ne agyalj többet rajta próbáld elterelni a figyelmed. - bár tudom könnyebb mondani mint megcsinálni - Kérdezd meg egy közeli barátodat nem fog hazudni ha elmondod neki a problémádat. Ha ő se ért vele egyet akkor biztosan nem vagy hibás és nem érdemelted meg a rossz szavakat.

Utálók: 

Senkinek sem esik jól ha a lelkébe tipornak, így ne adj másnak olyat - amit idővel úgy is visszakapsz - ami neked is rosszul esne. Ha mindenki így élne akkor semmit sem bánnának meg az emberek, mennyivel jobb lenne úgy élni. A kritika és az utálkozás nem összetévesztendő, mert teljesen más motiválja az embereket. 

Remélem, hogy pár hasznos tanácsot adhattam és pár elgondolkodtató sort osztottam meg veletek. Én is átestem az utálkozók csúnya szavain de ha nem adod fel akkor bármire képes vagy. xx, Faith

Nevezd be hozzánk a kedvenc íród

Különleges riport

10 szerencsés blogerrinával fogok riportot készíteni és egyedi kérdésekkel bombázni őt. Be is nevezheted a kedvencedet persze csak úgy, hogy értesíted őt és el is fogadja a kérést. Chatben vagy kommentben lehet ajánlani. Én a világhálón fogok ügyködni és tehetséges írókat kutatok akikkel fel fogom venni a kapcsolatot és velük is készítek riportot. 

Remélem fel tudtam híni a figyelmeteket erre, xx, Faith

Cikk

One Direction sablon

Sziasztok! Ez a cikk azért jött létre, hogy az elszabadult sablon fanfic-et korlátozzuk. Senki sem szeret olyat olvasni, ami tömegesen megtalálható elveszti az egyediségét. Pár jól berögözött sablont fogok felhozni.

A One Direction egyik tesója/unokatesója vagyok és beleszerettem XY tagba.

Ez a fajta elég elterjedt volt, de mostanában szerencsére nem sokkal találkozik az ember. Kezd ritkulni, aminek sokan örülnek. Szörnyen idegesítő, amikor még csak egy napja találkoztak, de már szeretik egymást. Semmi sem történt eddig, de ők szerelmesek. Könyörgöm, legalább ismerjék meg egymást. Ez nem összetévesztendő a vonzalommal, ami más dolog.

Elmentem egy koncertre és YX tag egyből belém szeretett és már járunk is.

Szerintem mindenki találkozott ilyennel. Elmehet a szereplő egy koncertre, de alapjában véve kicsi az esély, hogy valamelyik tagnak épp te szúrsz szemet több ezer sikítozó csaj között.

Utálom őt, de a barátnőm nagy directioner aztán minden jön a maga módján

Ez sokkal több lehetőséget hordoz, és az alap lehet, hogy sablonos, de ki lehet hozni belőle valami igazán jót. Sok fordulat és jó olvasni, ahogyan megkedvelik egymást. Viszont nagy hiba, amikor túlkomplikálja valaki és sokáig húzódik ez a „de én, utállak, nem szerethetlek” dolog. Egy idő után zavaró, hogy tovább játssza a nehezen kaphatót.

Ugyanoda járunk és véletlenül összefutottunk és egyből meghívtál kávézni

Ha nem erre építed a történetet, akkor jó lesz első találkozásnak, de próbáld úgy alakítani, hogy ne tűnjön túl könnyűnek ez a „véletlen” találkozás.

Felkérnek, hogy járjak az egyik taggal legyek az álbarátnője, de bunkó velem

Ez az, ami még mindig elég sokszor előfordul. Lehet jó a történet, de úgy gondolom, hogy ennél egyedibb is tudna lenni az író.

Ha még is sablon blogot írnál, akkor az a tanácsom, hogy szépen írd és kifejezően, ha jó a szöveg attól függetlenül, hogy sablon lehet érdekelni, fogja az embereket. Akkor viszont nem a tartalom, hanem az írásod tetszik nekik, ami nem ugyan az. xx

3# Kritika

Kritika a forget c. blogról

blog írója: Helena Z. (link)

Fejléc:

Szép, csak a szöveget én olvashatóbbra állítanám és valahova oda ahol látják az emberek, nehezebb észre venni ott oldalt. Egyébként a színek is passzolnak és egy nagyon szép fejléc nem túl zsúfolt talán még egy kicsit üres is. 

Design:

A Design nagyon hangulatos, szépen lett összehozva. Viszont amikor a menükódra rámész és lila lesz az nem illik annyira oda. Túl erős a háttérben lévő lilához képest. De ezen kívül minden passzol, nagyon szép.

Karakterek:

Mivel még csak a prológus van fent nem igazán látszik a kibontakozó jellem. Viszont ahol dolgozik és a viszonya a munkatársaihoz és a barátjával való gyanakvása szépen ki lett fejezve. Nagyjából a hangulata kihat az olvasóra, csak azt tudom mondani hogy így tovább. Figyelj arra, hogy jól fejezd ki magad.

Helyesírás:

Abban az egy részben egy hibát sem találtam. 

Egyediség:

Nem új dolog az amnézia, de azt hiszem maga a történet ahogyan alakítani akarod az elég egyediséget kölcsönöz neki. Még nem találkoztam hasonló történettel. Lehet jövője a történetnek. Viszont vigyázz arra, hogy ne váljon sablonossá.

Írásmód:

Nagyon szépen fogalmazol. Tudod mit hogyan kell használni, bő szókincsed van. Sokan beleesnek a csapdába, hogy egyszer jelenben aztán múltban kezdenek el írni de te végig maradtál a jelenben. Ez igazán ritkaság.

Tartalom:

Erről nem igazán tudok sok mindent mondani. Eddig ahogy leírtad hogy rutinosan dolgozni megy találkozik a barátjával ahol megteszi az első lépést annak a leleplezésére. Izgalmasan írtad le. Aztán pedig a baleset ami miatt arra lehet következtetni hogy a következő részben a kórházban lesz a lány. Pont mikor kezdett volna érdekessé válni akkor hagytad abba a részt.

Az oldalról egy kis ízelítő:

Sokan kívántátok már, hogy mindent újra kezdenétek? Egy pillanatig sem haboznátok, ha az egész életetek csak úgy kitörlődne? Könnyebb, nincsenek fájó emlékek, érzések semmi, ami a múltadra emlékeztetne.

Faith mikor felkelt a kórházban semmire sem emlékezett. Egy nagy üresség tátongott benne. Úgy tűnt, hogy senki sem akar rajta segíteni, kivéve egyet. Viszont mi van, ha ő hamis adatokat, gondolatokat akar elültetni a fejében? Ki mond neki igazat és ki hazudik? A legnyilvánvalóbb a legbűnösebb vagy a rejtélyes fiú nem mond el mindent? Sokan menekülnének a múltjuk elől, de a lány elszánt és eszében sincs megfutamodni. Olyan titkokat fedez fel újra, ami így is veszélybe sodorta. Ki lesz az, aki megvédi őt?

Sok sikert kívánok neki a továbbiakban. xx

#2 Ajánló

Electric

blog fordítója: Nadia Kumanov (link)

Bevezető:

Hannah Edwards próbálja túlélni az első évét az egyetemen. Teljes ösztöndíj, egy lakás a legjobb barátjával és mindez Chicagoban. Mi mást kérhetne? Az élete simán megy, míg egy bizonyos illető, akit Harry Styles- nak hívnak be nem lép az életébe. 

Részlet az első fejezetből:

Sóhajtottam, megkezdtem levánszorogni a zsúfolt utcára egészen a családias, agyagos zöld kinézetű Starbucksig. Mielőtt elhagytam a fülesem, a kényelmes lakásomban a fülembe dugtam, hogy kizárjam a délutáni Chicagoi rohanás zaját. Nem lennék képes elviselni, hogy a főnököm kávé nélkül maradjon. Miután átkutattam a táskám, kihúztam egy szál cigarettát és meggyújtottam. Ritkán dohányoztam, talán ha elfogy egy doboz évente, de most kétségbeesetten szükségem volt rá, hogy le tudjak nyugodni. Eltoltam a lassú járókelőket az utamból, végül egy biztonságos menedékhez értem. Elnyomtam a cigimet mielőtt a kávé szúrós illata köszöntött volna, otthon éreztem magam. (..)

- Faszomba! - sziszegte. Ekkor jöttem rá arra, hogy a kávém nem volt többet a kezemben, befröcskölte az előttem álló matrózos pólóját. Nyeltem egyet, felvontattam a szemeim egészen a fiú arcáig, a húszas évei elején járhatott. Lefagytam, ahogyan azt figyeltem hogyan húzza le a testéről a nedves felsőt. Felnyögtem, mikor beletúrt barna hajába, ami tökéletesen keretezi az arcát. Az elragadó zöld szemei az enyémbe fúródtak, nem hagyott lélegezni, ahogy engem bámult.

- Nagyon sajnálom! - mondtam idegesen, rosszul éreztem magam, amiatt, hogy tönkretettem a pólóját és valószínűleg a napját is. Nem válaszolt, ehelyett rendületlenül fixírozott engem. Rá akartam szólni, hogy hagyja abba, mert kellemetlen helyzetbe hoz, de elvesztettem minden magabiztosságom.

- Kárpótolhatlak valamivel? Mármint csak ha nem vagy elfoglalt. Úgy értem, hogy meghívni téged vacsorára? - A hangom elhalkult, dadogtam. A szívem vadul vert az intenzív tekintete láttán. Kétségbeesetten tudni szerettem volna mit gondol.

- Te randira hívsz? - mormolta rekedten, miközben vigyorgott.

- Mi? Nem! -  kiáltottam fel, elpirultam. Pár perc hezitálás után bólintott és magára pillantott.

- Biztos.

- Hadd írjam be a számom a telefonodba. - tanácsoltam a kulcscsontját bámulva, nem tudtam a szemébe nézni. Nem szoktam hagyni, hogy bárki ilyen hatással legyen rám, nemhogy egy idegen. (..)

Személyes vélemény:

Aki szereti a valóságba kapaszkodó blogokat annak ajánlom ezt. Nincsenek benne vámpírok vagy bármi természetfölötti dolog, hanem egy normális megformálású történetet vagyis fordítást olvashatunk. A lány egyetemre jár dologozik egy kávézóban. Remek alap story. Jó fogalmazással.

Köszönöm, hogy engem választottál, és sok sikert kívánok a történet további fordításához is, csak így tovább. xx

#2 Kritika

Kritika a You are my everything c. blogról

Író: Zoé

(link)

Fejléc:

A fejléc szépen lett megszerkesztve, nem tudok olyat mondani ami hiba lenne. Gyönyörű lett.

Design:

Szerintem a design nem megy annyira a fejléchez, ami vörösesebb barnább míg a háttér fakó barna. Viszont ezen kívül szépen van minden elrendezve. Az oldalaknak is jó a színösszeállítás, tökéletesen megy a háttérhez. A szereplők rublika nekem üres. Nem tudom hogy csak még szerkesztés alatt van vagy egyáltalán nem volt, viszont jó lenne ha az ember látná azt összességében, hogy milyen karaktereket fog látni.

Trailer:

A trailer érdekes, figyelemfelkeltő bemutatja nagy vonalakban, hogy miről fog szólni a történet. Szép munka.

Karakterek:

Eddig remekül alakítod a karaktereket. Lizzy karaktere a fő, hiszen az ő szemszögét írod le. Szépen leírtad mit érez a betegségével szemben és azt, hogy milyennek kell őt elképzelni. Az anyja a gondoskodó és aggódó szülőt testesíti meg. Perrie és Zayn páros pedig nagyon szeretik a lányt ami szintén érződik a beszédükből. Nagyszerű karakterek, szép kidolgozás.

Helyesírás:

Helyesírási hibákat nem láttam, csak egy két elgépelést. Látszik, hogy leellenőrzöd mielőtt kiteszed az aktuális részt.

Egyediség:

Már találkoztam olyan bloggal ahol egy hírességnek a húga volt a főszereplő ez nem újdonság, viszont maga amit átél az biztosan nem sablon. Nem látni ezt minden második blogon. Azt gondolom hogy ennek biztosan lesz jövője. 

Írásmód:

Szépen írsz, és alakítod a mondatokat. Látszik, hogy érted a dolgod. Jól fogalmazod meg azt amire gondolsz és az olvasók is megértik és élvezik is az olvasását. Viszont ne feledd hogy mindig fejlődni kell, nem szabad megrekedni egy bizonyos szinten.

Tartalom:

Ha az eddigi 5 részt vizsgálom, akkor azt tudom mondani, hogy kezd kibontakozni a történet. Bár még nagyon az elején jársz. Kezdjük megismerni a lány szokásait, az első részben azt hogyan küzd a betegsége ellen és hogy milyen betegséggel. A családjával azoknak a munkahelyével nővérével. Ezek mind részletek de ezek adják ki az egészét. Csak így tovább. Remek olvasmány.

Köszönöm szépen, hogy leírhattam a véleményemet a csodás blogodról. További sok sikert kívánok az írásában. xx