2014. július 31., csütörtök

#2 Ajánló

Electric
blog fordítója: Nadia Kumanov (link)
Bevezető:
Hannah Edwards próbálja túlélni az első évét az egyetemen. Teljes ösztöndíj, egy lakás a legjobb barátjával és mindez Chicagoban. Mi mást kérhetne? Az élete simán megy, míg egy bizonyos illető, akit Harry Styles- nak hívnak be nem lép az életébe. 

Részlet az első fejezetből:
Sóhajtottam, megkezdtem levánszorogni a zsúfolt utcára egészen a családias, agyagos zöld kinézetű Starbucksig. Mielőtt elhagytam a fülesem, a kényelmes lakásomban a fülembe dugtam, hogy kizárjam a délutáni Chicagoi rohanás zaját. Nem lennék képes elviselni, hogy a főnököm kávé nélkül maradjon. Miután átkutattam a táskám, kihúztam egy szál cigarettát és meggyújtottam. Ritkán dohányoztam, talán ha elfogy egy doboz évente, de most kétségbeesetten szükségem volt rá, hogy le tudjak nyugodni. Eltoltam a lassú járókelőket az utamból, végül egy biztonságos menedékhez értem. Elnyomtam a cigimet mielőtt a kávé szúrós illata köszöntött volna, otthon éreztem magam. (..)
- Faszomba! - sziszegte. Ekkor jöttem rá arra, hogy a kávém nem volt többet a kezemben, befröcskölte az előttem álló matrózos pólóját. Nyeltem egyet, felvontattam a szemeim egészen a fiú arcáig, a húszas évei elején járhatott. Lefagytam, ahogyan azt figyeltem hogyan húzza le a testéről a nedves felsőt. Felnyögtem, mikor beletúrt barna hajába, ami tökéletesen keretezi az arcát. Az elragadó zöld szemei az enyémbe fúródtak, nem hagyott lélegezni, ahogy engem bámult.
- Nagyon sajnálom! - mondtam idegesen, rosszul éreztem magam, amiatt, hogy tönkretettem a pólóját és valószínűleg a napját is. Nem válaszolt, ehelyett rendületlenül fixírozott engem. Rá akartam szólni, hogy hagyja abba, mert kellemetlen helyzetbe hoz, de elvesztettem minden magabiztosságom.
- Kárpótolhatlak valamivel? Mármint csak ha nem vagy elfoglalt. Úgy értem, hogy meghívni téged vacsorára? - A hangom elhalkult, dadogtam. A szívem vadul vert az intenzív tekintete láttán. Kétségbeesetten tudni szerettem volna mit gondol.
- Te randira hívsz? - mormolta rekedten, miközben vigyorgott.
- Mi? Nem! -  kiáltottam fel, elpirultam. Pár perc hezitálás után bólintott és magára pillantott.
- Biztos.
- Hadd írjam be a számom a telefonodba. - tanácsoltam a kulcscsontját bámulva, nem tudtam a szemébe nézni. Nem szoktam hagyni, hogy bárki ilyen hatással legyen rám, nemhogy egy idegen. (..)

Személyes vélemény:
Aki szereti a valóságba kapaszkodó blogokat annak ajánlom ezt. Nincsenek benne vámpírok vagy bármi természetfölötti dolog, hanem egy normális megformálású történetet vagyis fordítást olvashatunk. A lány egyetemre jár dologozik egy kávézóban. Remek alap story. Jó fogalmazással.

Köszönöm, hogy engem választottál, és sok sikert kívánok a történet további fordításához is, csak így tovább. xx


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése